"Azt megérteném, ha az emberek egyszerűen elfelejtették volna az unikornisokat, vagy ha annyira megváltoztak volna, hogy most már gyűlölettel néznek minden egyszarvúra, és valahányszor egy a szemük elé kerül, máris a halálát kívánják. De hogy egyáltalán ne pillantsák meg őket, hogy ránézzenek, és valami mást lássanak a helyén... Milyenek akkor egymás szemében? Milyenek akkor számukra a fák, a házak, a valódi lovak, vagy akár a saját gyermekeik?"
/Peter S. Beagle ~ Az utolsó egyszarvú/
december hidegét
7:30 | 2009. december 2., szerda
A december itt ül a küszöbön, de még nem leheli a világra dermesztő hidegét, ásító ablakszemek nyílnak az örök tél ígéretére, és lassan mindent kicsire ránt össze a fagy.
Szavakat keresek, arcokat látok, mozdulatokat és sziporkákat, tudom, hogy a papírnak kell adnom őket, az örökkévalóságnak, másoknak; de azt is tudom, hogy ha valamibe bele kell halnom, akkor ezt fogom választani, a mesét, ami az életem lehetne, mert semmi sem igazabb annál, amit lehunyt szemmel, nem belegondolva látok.
