"Azt megérteném, ha az emberek egyszerűen elfelejtették volna az unikornisokat, vagy ha annyira megváltoztak volna, hogy most már gyűlölettel néznek minden egyszarvúra, és valahányszor egy a szemük elé kerül, máris a halálát kívánják. De hogy egyáltalán ne pillantsák meg őket, hogy ránézzenek, és valami mást lássanak a helyén... Milyenek akkor egymás szemében? Milyenek akkor számukra a fák, a házak, a valódi lovak, vagy akár a saját gyermekeik?"
/Peter S. Beagle ~ Az utolsó egyszarvú/

régről // le morte d'arthur (2007)

3:24 | 2010. szeptember 18., szombat

Gyönyörű nők vették körül, szemükben könny és szívükben fájdalom. Puha kezük jéghideg arcát simította, illatos hajuk gyászlepelként terült rá fagymerev testére. Szép szájukra ráforrt a jajszó és arcukra mély ráncokat vésett a keserűség.
Magukat átkozták helyette.
Lemondás és szánalom - ez kísérte utolsó útjára a Legnagyobb Királyt.

- És azután??
- Nem volt azután, mondom, és visszateszem a könyvet a polcra. A kölyökdémonok csalódottan néznek rám. - Ami volt, az volt.
- Milyen igazad van, suttogja Téboly, és mindent tudó arckifejezéssel felmutat az égen csüngő Teliholdra.

A legfájóbb otthontalanságomba taposott bele.

Címkék: arthur, gyász, mese

Say something

mint szobrok sz álmodozás kertjében...

?

emlékek május 2009 június 2009 július 2009 augusztus 2009 december 2009 szeptember 2010 november 2010

máshol

×××olvasni
sehol// varjú
kultúra e-ben// random sky
tiltott tekercsek// időtlen// tennyson// keats// csillagút// le morte d'arthur I. & II.// szent grál// kelet// holdüvöltők

×××nézni
tűnő idő tárlat - 2// hantok// elveszve// liliomok közt// sóhajok nélkül// tündérek szárnyain//

...............................................